Afrika gyermeke

Milyen bűnt követtél el,

Hogy a sors így büntet?

Isten ellen mit vétettél,

Hogy elfordult tőled?

Anyád, s apád

Hogy lehetett ilyen felelőtlen,

Mikor átadta magát,

Fajfenntartó ösztönének?

Aljas kéj lett úrrá rajtuk,

Agyukat a percnyi öröm blokkolta,

Pedig a világ, mi vár rád,

Nem a Te világod!

Szemedben fájdalmas könyörgés,

Mégis királyi büszkeséggel viseled

Kegyetlen sorsod, reményvesztett,

Kilátástalan életed.

Vékony csupa csont ujjaid,

Benne egyetlen vagyonod,

Egy üres konzervdoboz,

Emeled felénk kérőn.

Forró afrikai nap aszalta bőröd,

Hasad az éhség puffasztja,

Paraziták és gyilkos kór marnak,

S lassan elfogy erőd.

Pedig alig lehetsz öt- hat éves,

Társaiddal együtt emészt az élet,

Tudod, mindennap, mit még meg kell élned,

Egy újabb gyötrelem.

Bűnhődsz egy olyan bűnért,

Mit Te el sem követtél,

Ha csak azt nem,

Hogy ebbe a világba születtél.

Az én szemem is könnyes,

Szívem tehetetlen düh marja,

Segítenék, de nem tudok,

Istenhez könyörgök,

Bocsásson meg neked!

Segítsen rajtad!

1998