Álmatlanul fekszem ágyamon,
Nézem szobám falán az árnyékot.
Csend van, lámpák fénye világit be az ablakon.
Színes árnyékok, formájuk azonos.
Ablaknak rácsa kockákra tagolja
Árnyékot a falon.
Lenyűgöz a látvány, és még is borzadok!
Az árnyék béklyóba zárva kínlódik a falon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése