Elindultam iskolába valamelyik reggel,
Tele volt a kicsi szívem boldogsággal, kedvvel.
Ablak alatt egy kis madár nótáját fújta
Éppen, mikor könyveimmel kiléptem az útra.
Alig lépek egyet-kettőt, babasírást hallok,
Tudtam, hogy az én babámtól erednek a hangok.
Vissza megyek s amint meglát, repdes keze-lába,
Könyörgött, hogy eljön velem ö is iskolába.
Ki látott már ilyet! - mondom - nem játszunk mi ottan,
Azt se tudjuk, mihez fogjunk a sok-sok dologban.
De, ha már a tanulásra olyan nagy a vágya,
Gondoltam, hát elvezete fel az óvodába.
Nosza. Amint kigondoltam, úgy is cselekedtem,
Lehetek már odabent vagy egyszáztizenketten,
És azóta nyugodt vagyok, semmitől se félek,
Vigyáznak a kisbabámra a kedvesnővérek.
(Cserjési Sándor gyűjtéséből, Erdély 1939)
Tele volt a kicsi szívem boldogsággal, kedvvel.
Ablak alatt egy kis madár nótáját fújta
Éppen, mikor könyveimmel kiléptem az útra.
Alig lépek egyet-kettőt, babasírást hallok,
Tudtam, hogy az én babámtól erednek a hangok.
Vissza megyek s amint meglát, repdes keze-lába,
Könyörgött, hogy eljön velem ö is iskolába.
Ki látott már ilyet! - mondom - nem játszunk mi ottan,
Azt se tudjuk, mihez fogjunk a sok-sok dologban.
De, ha már a tanulásra olyan nagy a vágya,
Gondoltam, hát elvezete fel az óvodába.
Nosza. Amint kigondoltam, úgy is cselekedtem,
Lehetek már odabent vagy egyszáztizenketten,
És azóta nyugodt vagyok, semmitől se félek,
Vigyáznak a kisbabámra a kedvesnővérek.
(Cserjési Sándor gyűjtéséből, Erdély 1939)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése