Halljátok
szavam!
Hozzátok szólok,
becses népem!
Én a proli,
Ki írmagnak még
itt maradt.
Most véretek
szívja
A „piacgazdaság”!
Öltönybe bújt és
parádézik,
De a melós,
melós maradt!
Apám, s nagyapám
Csak vasárnap
vette fel öltönyét.
Most sok léhűtő
gazember
Menedzsert
játszva öltönybe bújt,
De a melós éhes
és melós maradt!
Hát ezt akartad,
Népem?
Szemed bekötve a
szakadék szélén
Várd a
parancsot: „Előre magyar!”,
S mire
felocsúdsz, már halott vagy!
Se munkád, se
kenyered.
Reklám szatyor
cucc, mi megmaradt teneked,
És mint a farkas
a koncra,
Még erre is fáj
sok léhűtő foga!
Bíztál a
jövődben, de éberséged lanyhult,
Ezt használta
ki, zsebedbe nyúlt.
Mit benne
talált, az neki kevés,
Életed kell
most, nyakadon a kés!
Ébredj magyar,
kapd el a kezét!
Légy Te az
erősebb, csavard ki a kést!
Léted függ most
tőle, s hazádé!
Ne hagyd magyar,
hogy véred szívja
Sok öltönybe
bújt mihaszna!
Szeretném felhívni a figyelmet, hogy mindennemű politikai indittatástól vezérelt megosztást, publikálást, mind jobb, illetve baloldalnak megtiltom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése