Indiában megnyomorított gyermekek emlékére

              KI KOLDUST FORMÁL GYERMEKÉBŐL

Melyik állatfajhoz tartozol Te,

Ki újszülött gyermekednek

Kicsavarod a lábát s kezét,

Hogy nyomorékon nőjön fel,

S legyen, ki kolduljon neked?

Hiszen Te állatnak sem vagy jó,

Mert a legvadabb fenevad

Is védi kölykeit!

Miért nemzel gyermeket,

Ha csak ilyen aljas dologra kell neked?

Isten miért nem büntet meg?

Hiszen azt tanítja,

Szeresd gyermeked!

Ki, ha felnő, és jól neveled,

Támaszod lesz neked.

Isten miért engedi,

Hogy megcsonkítsd gyermeked,

Elvedd az emberi méltóságát,

Jogát az életre, mert míg él,

Csak fájdalom lesz élete.

Azért tán, hogy legyen mit enned?

Legyen pénzed, kenyered?

Anya, ne szülj gyermeket!

De, ha mégis megteszed,

Hát oltalmazd és szeresed!

Vagy kihalt belőled is minden,

Mi az embert jellemzi?

Az anyai szeretet,

Mire Mária példája nevelt?

Hiszel Te Istenben?

Mire gondolsz

Miközben emlődre veszed és szoptatod?

Mikor könnyes szemét törölgeted,

S gyengéden öleli karod?

Hiszen, Te tudod, szereteted álca,

Szándékod aljas!

Szégyent Te nem érzel,

Gyermeked eszköz csupán,

Sorsa koldulás és korai halál.

Pedig a szegénység nem szégyen!

Isten előtt egyforma az ember,

Küzdd le hát a nyomorult életed,

És ne tedd nyomorékká véredet!

1989