Őszi reggel
Birkózik még álmommal
a tudat,
de ő az erősebb,
s engedi agyamig
eljutni
a külső hangokat.
Még magam átadom
e kéjes lebegésnek,
bár néhány percre
csupán,
de ágyam melegét
feladom.
Bőröm érzi már a
hideget,
s ahogy végtagjaim
vérem lassan kihűtik,
úgy fázom egyre
szüntelen.
Gyermekek zsivaja
töri meg
az iskola udvarán a
csendet,
madár hangját sem
hallani
ezen a reggelen…
A falut, mint éles
kés, köd szeli ketté,
a nap ragyogására még
várni kell.
Eljött hát
könyörtelen az Ősz,
S véget vetett… a
Nyárnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése