(Levél a börtönből
szabadulóhoz)
Mondd, Te, ki várod,
hogy nyíljon az ajtó,
Gondolsz arra, mi
lesz veled, ha kint leszel?
Miből élsz, hol
alszol és mit eszel?
Lesz-e munkád,
pénzed, kenyered?
Vár-e valaki rád,
Asszony, gyermek,
család?
Vagy mehetsz a híd
alá?
Vajon, hogy fogad a
barát,
Ismerős, vagy a
munkatárs?
Sikerül-e feledtetni
botlásod,
Vagy megvetnek és
lenéznek?
Újra mehetsz lopni,
csalni,
Hogy legyen mit adnod
Enni a gyermekednek?
Agyad görcsöl, fáj a
fejed,
Te már tudod az élet
míly kegyetlen!
Elég egy rossz
mozdulat vagy szó,
S máris bilincs
kattan, kár minden szó!
Hiába a könyörgés, a
törvény vasmarkából
Tudod, hogy nincs
menekvés!
Te, ki várod, hogy
nyíljon az ajtó,
Most még van idő, s
legyen remény,
Hogy sorsod jóra
fordul…
És a paragrafus
útvesztőjében
Többé nem tévedsz el!
Egy utolsó esélyt
miden ember megérdemel,
Csak ne élj vissza
vele!…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése