Székely Miatyánk

Miatyánk ki a mennyekben vagy,

Kitől jön élet és halál,

Hívó szavunk Tehozzád szárnyal,

És vigaszra csak ott talál.

Nagyobbak voltunk minden népnél,

S ha meghalunk is, úgy halunk,

Hogy az egész föld minden népe,

Megkönnyezi ravatalunk.

A Te neved megszenteltessék,

E nép mindig benned bízott,

Te Székely Isten félünk Téged,

Bár sújtva sújt az ostorod,

Atyánk,- bár itt van a halálunk,

Büszke lelkünk nem kesereg,

Bár sorsunk meg nem érdemeltük,

Megszenteltessék a neved,

Ó!- jöjjön el a Te országod,

Add, hogy még boldogok legyünk,

Add, hogy még egyszer ránk nézzen,

A mi szent Hargita hegyünk,

Add, hogy még egyszer legyen boldog,

Székely hon minden hű fia,

Add, hogy még felvirradjon egyszer

Ez a bús, gyászos éjszaka.

A Te akaratod legyen meg,

Hogy ha már minket elhagytál,

Ha fohászunk már meg nem hallod,

S ha a sorsunk egy hős halál.

De engedd meg, hogy kis fiunknak

Kiért a szívünk vérzett

Virradjon Erdély hegyén

Mégy egy dicső Székely kikelet.

Ne vigy minket a kísértésbe,

Ne higgyük, hogy hiába volt,

Hogy annyi szörnyű ütközetben,

Mindig csak székely vére folyt.

Ne add, hogy benned is csalódjunk,

Ne add, hogy ne higgyünk Neked,

Nem lehet az Istenünk,

Hogy Te cserbenhagytad népedet.

Tied lesz hatalom dicsőség

Ki belénk oltád a hitet.

Amely belénk, múltunkban bízó

A jövőnkről hitet, reményt vetett.

A mi lelkünk nemesebb, büszkébb?

Merészebb, mint más népeké?

Vállaljuk, mi lehetetlen

Mert felnézünk a nap felé,

Tanuljátok ti földi népek,

Érezzétek csak egyszer azt

Ami most elgyötört lelkünkből

Sír szélén is reményt fakaszt.

Éreznétek a szent hitet

Mint minden hű székely szív dobog,

Éreznétek, s megértenétek,

Hogy a székely csak győzni fog.

Győzünk – ha nem mi – unokáink,

S mi szép csendben meghalunk,

Mert tudjuk, egyszer még felharsan

Erdély szent hegyein dalunk,

Bár mi, szívünk szent keservével

E jégvirágban megfagyunk.

Hiszünk, mos, hiszünk mindörökké

Mi székelyek vagyunk!

ÁMEN