MIKULÁSRA:

Hármat ütött kint az óra,

Hosszú árnyék ült a hóra

És a téli csendességben

Alászállt a nap az égen!

Már majd kialszik a lángja,

Árnyak kelnek a homályban:

Majd az égbolt peremére

Rálépett az éj tündére.

Kezében egy fáklya csillog,

A nap már csak alig pislog.

Napnál fáklyát meggyújtja

S elindul a hosszú útra.

Végigjárja a mennyboltot,

Kigyújtja a tengernyi csillagot;

Mikor azok mind kigyúltak,

A földön is lámpát gyújtanak.

Most is itt a csendes este,

Fényesre van az ég festve.

Akik most odakint járnak,

Dideregnek biz, mert fáznak.

Mikulás este van ma nálunk,

Épp a mikulásra várunk.

Várunk áhítatos csendbe,

Mikulásról, ajándékról elmerengve.

Cserjési Sándor gyűjtése 1938 Zsámbok