A HŐS HONVÉD…
Most is látom fiatalosan lelkesedni őt,
A harcba induló, hős népfölkelőt,
Amint megindult övéinek ölelésén át
Menteni a lángba borult drága, szent hazát.
Ment előre… hogy hova? – nem is tudta tán…
Fanatikusan ment a három szín után,
Arcán a hősök bízó reménysége ült…
Ökle a fegyverszíjon keményen feszült,
S mikor az ezred már idegen földön haladt,
A hős szíve egyre jobban kattogott a zubbony alatt:
De jött egy kegyetlen golyó
S a hős szív elnémult, dobogása örökre elakadt,
Ha messzi idegenből panaszos dalt fúj a szél,
Úgy érzem, a hős honvédról beszél:
Ilyenkor látom véresen elesni őt…
A haza oltárán áldozó hős népfölkelőt…
ÁLDOTT LÉGY, HOVÉDSZÍV…
Áldott légy, Honvédszív,
Örök hálával köszöntünk ma téged,
Áldott legyen e honvédsereg,
Mely először a határunkba lépett!
Aki az első bilincset összetörte,
Aki ajkát először nyitotta köszöntő szóra,
Áldd meg, Isten, azt a magyart,
Aki elsőnek jött a testvércsókra!...
Áldj meg minden magyart,
Aki a szent szabadság oltalmáért küzdött,
Aki feltámadás napján
Boldog mámorban, örömkönnyben fürdött!
Áldd meg, tarsd meg a magyar anyákat,
Akik hősökké nevelik a honvéd katonákat,
Kik életükkel és vérükkel védik meg
A szent magyar Hazát:
Mindenható Isten, áldd meg jó kedvvel, bőséggel
A hős katonákat…
Cserjési Sándor Erdélyi író tóllából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése