Emlékszem
Ágyamban feküdtem,
Éppen csak eszméltem,
Anyám hajolt fölém,
Éreztem a leheletét.
Boldog voltam,
S gondtalan,
Ámultam – bámultam,
Csodálkozva éltem
Gyermeki világomban.
Emlékszem meséire,
Miket Ő talált ki,
Vagy másoktól hallott,
De nekem mégis,
A legszebb tündér Ő volt!
Bárcsak itt lehetne,
Ágyam szélén ülve mesélhetne,
Tanulságos szép meséket,
Miből tudni lehet,
Mi a jó, s a rossz!
De Ő rég elment,
Ki a fejfákkal teli temetőbe,
Nyirkos föld
Betonnal bélelt sírgödrébe.
Gyönyörű haját,
Szomorú szemét sosem feledem,
Mert míg élek, szeretem,
Örök hála lakik lelkemben.
Szívemben tovább élsz, Anyám….
1998
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése