Márványba zárt szomorúság,
kőlap alá szorult lélek
várja az utolsó ítélet napját,
végre kitörve, új életre keljen!
Lepelbe burkolózott aszalt csontok,
egykor daliás férfi,
kit csodált, ki látta az ég fiát!
Vagy sivár koporsóban rothadó tetem?
Temető titkát
megfejteni vagyok képtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése