KARÁCSONY ESTE… (1938)

Egy fagyos éjjel, közel a csonka határhoz,

Így szólt egy kisfiú a didergő anyjához:

- Anyácskám! – Mi lehet az ott a messzeségben…

Apró fénypontocskák szálldosnak az éjben,

Mintha sok-sok csillag szállna le a hóra…

Anyácskám, figyelj csak az édes zeneszóra!

Az anya vékony kendőjét a nyakán összevonja, -

Reszkető kezét gyermekének nyaka köré fonja;

Szíve összeszorul, szeme könnyben ázik,

Már nem érzi a hideget, nem érzi, hogy fázik…

Könnyein keresztül a sok csillag tűzre lobban

S karácsonyi mesét kezd búsan, szaggatottan…

- Néhány évvel ezelőtt még én is gyermek voltam, -

Édes jó apámnak térdén lovagoltam…

Hideg, téli estén, mikor kint esett a hó,

Az ablakot megrázta az öreg Télapó,

Volt meleg a szobácskánk, boldog kicsi házunk,

A jó Isten szent neve áldva volt minálunk..

A szeretet ünnepén, a szép karácsony este

Egy aranyhajú kisleány a Jézuskát leste, -

Ki minden évben eljött, nem vártam hiába,

Szobánkat bevonta a fenyő ragyogása…

Édes jó anyámmal buzgón térdre estünk

S forró köszönettel igaz hálát esdtünk…

Múltak az évek, hó födte ismét a fákat,

S a kis Jézus elhozta édes jó apádat, -

Ismét elmúlt egy év, a kis Jézuskát vártuk…

Boldogsággal telve bölcsőd körülálltuk.

Ilyen apró lángok égtek azon éjjel, -

Kis angyalok hordták a fákat szerteszéjjel!...

Egyszer csak megdörrent az ég magyar hazánk felett…

Iszonyú harcra keltek a gyilkos fegyverek. –

Mire eljött a kis Jézus, vérpiros lett a hó

S a hó alatt pihent drága apád s nagyapó…

Majd szegény nagyanyád elment a nagyapó után,

Azóta a bánat s te vagy enyém csupán.

- Anyácskám, ne sírj… - Így szól anyjához az árva,

Nézd, a templomajtó nincsen még bezárva.

Térjünk be oda, Anyácskám, hisz nagyon fázol,

Felmelegít minket a betlehemi jászol,

Üzenetet is küldhetünk apának, s apónak,

Aztán viszünk egy zöld gallyat a sírra nagyanyónak…

Fájdalmuk, bánatuk elmúlt a jászol előtt,

Már fáklyás menetben viszik anyónak a zöld fenyőt, -

Térdre hull a két árva a hideg, fagyos hóra,

Áhítattal énekelnek angyal-zeneszóra.

Arcukon a boldog mosoly, már nem hideg a hó…

Együtt vannak az égben apa, fiú, anya és nagyanyó…

Zsámbok, 1938.

Cserjési Sándor, „Ünnepi harangszó alkalmi versek a magyar ifjúság számára” című kötetéből lejegyezte; Horváth Lajos